Atlasz (Proscenion Színtársulat)
Világvége-várás egy felvonásban
Atlasz egy menedék. Egy hely, ahol az emberiség egy maroknyi része átvészelheti az apokalipszist. Egy zárt közeg, egy pontosan megkomponált gépezet. Csak így működik. Csak így élünk túl.
Ebbe a közösségbe érkezik meg az utolsó kiválasztott embercsoport, akik a földi élet végóráiban esélyt kapnak a megmenekülésre. Kit a félelem vezet Atlasz oltalmába, kit a családi kötelék, megint mást a végső kiábrándultság. A belépésnek ára van: mindenkinek a küszöbön kell hagynia a múltját, az álmait, a felszíni élet valamennyi értéktelen tartozékát. Atlasz befogad – ha mi is elfogadjuk a törvényeit.
A becsődölt civilizáció romjain új társadalom épül, melyet végre a ráció és az egyenlőség eszménye vezérel. Ahogy a vigasztaló közhely tartja: ha egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik. Csakhogy Atlasznak egyetlen ajtaja van, mögötte a pusztuló világ. Az ajtón innen pedig a tökélyre fejlesztett, mesterséges ökoszisztéma – és benne az ember.
Ajánlott korhatár: 14 év. Helyfoglalás érkezési sorrendben.
Írták: Bernáth Viktor, Pápai Dávid, Sánta Diána és az előadás alkotói
Szereplők:
- Bajor Zsuzsanna / Eperjesi Anikó
- Kati Gábor
- Kovács Kinga
- Orbán Gábor
- Pápai Dávid
- Sánta Diána / Szőke Dániel
- Székely Erika
- Széll Dániel Márk
- Vámosi Ákos
Rendezte: Várkonyi Dániel
Kiss Ágnes, a Kövér Béla Bábszínház igazgatójának ajánlója az előadáshoz:
„Atlasz. Az égboltot megtartó titán. Akiről egy maroknyi túlélő ember egy mesterséges világot nevez el. Ahol oltalom van. Ahol szigorú rendben, mechanikusan működő mini társadalom funkcionál, míg meg nem remegtetik vállát […].
Az előadás fontos témát boncolgat, szépen húzza be a nézőt színészi játékkal, tér- és fényszerkesztéssel, a ruhák rafinált használatával, hogy aztán olyan kérdéseket tegyen fel korunk legégetőbb problémájával, a klímakatasztrófával kapcsolatban, amire kétségbeesve keressük egy műanyag szívószálon átkukkantva a válaszokat.
Ajánlom az előadást mindazoknak, akik Atlasz vállán ülnek…”
