Alig múlt egy évtizede, hogy egy lendületes drámapedagógus szakember a Szent Gellért Katolikus Általános Iskola és Gimnázium támogatásával színházat teremtett a kerületben. A diákszínpadból azóta kinőtt társulat felnőttként is együtt maradt, és azóta is rendszeresen előadásokat tart a Katakomba pinceszínházban. A föld alatti helyiségben délután és este is zajlik az élet, a gyerekek és fi- atalok mellett időnként neves színművészekkel is találkozhat a közönség. A Krisztina téri iskola alagsorában Széll Szilviával, a színház vezetőjével beszélgettünk.
– A színházi élet megteremtésével ki nyer többet, a drámacsoportokba járó gyerekek, a szülők vagy az iskola?
– Azt remélem, mindenki nyer, de számomra egyértelműen a csoportomba járó gyerekek személyiségfejlődése a legfontosabb. Drámapedagógus vagyok, a Színművészeti Egyetemen szereztem diplomát. 2013-ban, miután dolgozni kezdtem a Szent Gellértben, akkora hévvel lobbant be a színjátszás, hogy a következő években egyre több és több
csoport alakult, akkor még a Szent Imre Gimnázium színháztermében tartottuk a bemutatókat. Egy idő után annyi színdarab futott már, hogy – ahogy annak idején az igazgató úr mondta – „ez éppen
olyan, mint amikor a gyerek kinövi a cipőjét. Akkor muszáj neki venni egyet”.
– Ez „az új cipő” jelentette a pinceszínház kialakítását?
– Szerencsések voltunk, mert megadatott, hogy mind a fenntartó, az Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága, mind az iskola vezetősége támogatta az ötletet, így a salétromos pincehelyiségben megálmodtuk a Katakombát. A főváros ostromakor, 1944–45 telén itt sok kerületi lakó talált menedéket, később romosan, használaton kívül állt. A 2018/19-es tanév már a kialakításról szólt, amikor nagyon sok önkéntes munkával, anyagi, szellemi és szakmai segítséggel megvalósítottuk az
álmunkat. 2019 elején aztán megnyitottuk a 60-70 férőhelyes saját színházat.
– A drámapedagógiai foglalkozásokon milyen eredmény érhető el a gyerekekkel?
– A szakmám lényeges része a csapatépítés, egy olyan bizalmi légkör megteremtése, amiben a fi atalok felszabadulnak, fejlődnek. Megtanulnak improvizálni, fi gyelni egymás rezdüléseire és a saját testükre. Minden csoporthoz csak ez után keresek színdarabot, ezért olyan színes nálunk a műfaji paletta: klasszikustól modernig, versestől a prózain át a zenés előadásokig, sőt saját szövésű darabokig mindenre volt már példa. Szerencsésnek mondhatom magam, mert teljes alkotói szabadságban dolgozom, remek emberekkel.
– A kerület lakói, azaz a nagyközönség számára is nyitott a színház?
– Természetesen! A Katakomba pinceszínház honlapján és közösségi felületeinken minden információt megtalálnak. Befogadó színházként is működünk, játszott már itt például az Aurevoir, Pokorny Lia,
Mészáros Máté és Ötvös András is. Szeretettel várjuk az érdeklődőket a Színházak Éjszakáján, március 23-án, szombaton este 8-kor, amikor felnőtt társulatunk, a Katakomba Társulat és a pomázi Nullpont
közös improvizációs estet tart, amikor a jelenetek a nézők szemei előtt születnek, fi atalos és derült hangulatban. Április 12-én pedig egy angol nyelvű vígjátékot játszik angolos felnőtt társulatunk, Comedy of Spirits címmel. Erős vágyunk, hogy a Katakombát megismerjék a környékbeliek, a nagyközönségnek alkotunk, kamaszokkal és felnőttekkel egyaránt. Szerencsére a nézők általános véleménye, hogy az előadások bármely profi színházban megállnák a helyüket. Igyekszem ezt
a szakmai nívót, fi gyelmet és odaadást mindig fenntartani, hiszen mi túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy rossz előadást engedhessünk meg magunknak.
r. a
(forrás: VÁRNEGYED – XXIX. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM / 2024. március 8.)
