Számomra a színház a találkozásokról szól. Nálunk a föld alá bújva, kicsi, intim térben találkozhat játékos és néző, játékos és játékos, de mindenekelőtt: találkozhatunk önmagunkkal. Akár az önátadott játékon, akár annak befogadásán keresztül. Finom összehangolódás ez, kifelé és befelé egyaránt. Titkok sejlenek föl, amelyeket magunkon átszűrve gazdagabban térhetünk vissza, a kinti-fenti mindennapok világába.
Az előadások készítésekor ugyanezek a belső találkozások mozgatnak. Latinovits szavaival élve: „Mániákusan hiszek abban, hogy az előrevivő közös akarat, sportnyelven a jó csapatmunka, amely a tudáson és szereteten alapszik, az első és utolsó lehetőségünk a gyógyuláshoz, fejlődéshez.”